A jógával indult be nálam az az átfogó vonzalom a keleti dolgok iránt, ami egyre több arcát megmutatja. Most hennafestő tanfolyamra mentem és nagyon élvezem a gyakorlást, tele van a bal kezem és a lábaim is. Meg azoké is, akik a közelemben vannak. Ránézve a kezemre egy barátom kajánul megkérdezte, hogy ez egy újabb orientális passzió? Hát mit mondhatnék, igen, az!
Az Indiából beszerzett henna port keverem ki pasztává csak természetes alapanyagokból, ami nagyon jót tesz a bőrnek amellett, hogy abszolút bőrbarát. Egy házilag készített tölcsérrel viszem fel (olyan mint a cukrászoké). A természetes henna színe mindig barna, óvakodj a feketétől, ami egy kémiai vegyület már, de számomra érthetetlen módon Magyarországon nagyon sokan bátran kiülnek fesztiválokra és még gyerekekre is felkenik, pedig még égési sérülést is okozhat!
Miután kész a motívum 4-5 órán át vigyázni kell rá, hogy a bőrön maradjon, víz ne érje. Szárazon dörzsölhető le. 24 óra múlva éri el a végleges színét, és 1-3 hétig marad meg. Sajnos mivel meleg, párás klímán működik a leginkább, nálunk a nyárra szűkül le a szezonja.
A henna teljesen kiszűri a káros napsugarakat és meg is védi a bőrt, ezért Észak-Afrikában például teljesen beborítanak testrészeket vele. Ha mintával napozol, az a rész nem barnul le.
Indiában szerencsét és áldást hoz a henna és több ezer éves múltja van az esküvői szertartások során feldíszíteni vele a párt, illetve a családot is. A kismamáknak a köldökük köré festenek mandalát, ami szintén áldást jelent.
