Zöld élmények Olaszországból

2 éve volt szerencsém Olaszországban élni egy rövid ideig, ahol egy vidéki birtokon dolgoztam agroturizmusban. A birtok csupán 50 kilométerre terül el Rómától, emiatt a hétvégékre vagy akár csak egy vasárnapi ebédre nagyon szívesen ruccannak ki a fővárosiak megízlelni kicsit a vidéket és annak ízeit. És az ízek alatt itt tényleg a vidék ízeit kell érteni, mert egészen más a menü, mint Rómában és szinte mindig szezonális.

Jó bevallom, voltak kevésbé autentikus megnyilvánulások is, de én most a pozitívakat szeretném kiemelni, amiket tanulandónak tartok. 

Először is a vidéken élők tisztában vannak a szezonalitással, hogy melyik növény, fa mikor virágzik. Tudják, hogy melyik részét, mire lehet használni és ahol lehet hasznosítják is ezt a tudást. Rendszeresen szüretelnek és szárítanak gyógynövényeket teának, orvosságnak, tölteléknek tésztába, bárminek. Nem járnak orvoshoz és gyógyszertárba olyan jelentéktelen dologgal, mint például a torokfájás, mert van méz, propolisz és hársfatea.

A fűszernövények is sokkal szélesebb körben fordulnak meg a konyhában, mint itthon, nem véletlen, hogy mindenkinél van otthon fűszerkert, függetlenül attól, hogy van-e kertje vagy csak egy egészen pici erkély.

Kint nem történik olyan, mint tegnap velem, hogy az eladó a kasszánál megkérdezte a kezében lévő cékláról, hogy ez cékla-e.

És akkor nézzük, hogy mik is ezek a vidéki olasz ízek?

"Cicoria" az összefoglaló neve azoknak a vadon élő, ehető növényeknek, amit mi általában gaznak tartunk. Ilyen a gyermekláncfű levele, amit virágzás előtt salátának szedtünk, virágzás idején pedig tölteléknek. Megmostuk a leveleket, pár percre forró vízbe dobtuk, majd leszűrtük és olíva olajon fokhagymával megpároltuk. És kész a frissen készült zöldség, ami tápláló, egészséges (gazdag vitamin forrás, tartalmaz többek között vasat magnéziumot, cinket, flavonidokat és béta karotint) és teljesen ingyen van.

Ugyanez a felhasználása a nálunk ismert cikóriának, a kép alapján biztos nem lesz idegen:

A cikória még Rómában is előbukkant zöldségesnél és előételként szárított paradicsom és sajt mellett.

A csalán levele számos jótékony hatásának köszönhetően jelen van a kozmetikumokban és az általános gyógyászatban, hiszen lázcsillapító, gyulladáscsökkentő, vértisztító, vizelethajtó, salaktalanító, tisztító.

A csalánt fogyasztják teának és beletették salátába is, de a számomra legszimpatikusabb az omlettbe kevert verzió volt. Amúgy omlettbe mindent, ami zöld beleraktak, mert gondolom úgy még a finnyások is szívesebben megeszik.

A cukkini virágát júniusban megtöltöttük mozzarellával vagy ricottával és szardíniával, majd miután sörtésztába forgattuk, hirtelen kisütöttük forró olajban. 

A brokkolinak viszont nem csak a virágát használják a konyhában, hanem a szárát és a levelét is. Ettem olyan pizzát, amin sonka és brokkoli levél volt a feltét, és nagyon finom volt.

Virágokkal díszítettük a süteményeket, tortákat, a reggeliként felkínált száraz sütemények pedig mind házi készítésűek voltak.

A gyümölcsökből nem csak lekvár, de likőr is készült, ha túl sok termett.

Számomra ez az életmód és szemlélet, megmutatta, hogy lehet harmóniában élni a természettel és azért került be a jóga blogba, mert az ayurvéda is ezt a tudatos szemléletet képviseli. Nem kell avokádót venni -ami több ezer kilométert utazik- ha egészségesen akarunk élni, elég sétálni egyet a szabadban vagy a piacon és észrevenni, hasznosítani azt, amit a saját környezetünk kínál nekünk.