Soha még hasonló jellegű jóga órán nem voltam. Relaxációval kezdtünk, ami kellemesen lenyugtatott, főleg fejben sikerült elengednem mindent, ami aznap foglalkoztatott.
Az ászanákat is még hanyatt fekve kezdtük el, fokozatosan bemelegítve a testet. A figyelem a légzésen, a testen, az érzéseken. Minden nagyon lassan történik, ami először kicsit furcsán hat, ha főleg dinamikus jógát gyakorolsz, de minden perccel egyre jobban esik. 3 percig tartottunk ki minden pózt, átnyújtva az ízületeket, megrövidült izmokat. Ennyi idő alatt bőven van lehetőség arra, hogy megfigyeld magad a pózban, hova gyűjtötted a feszültséget, melyik testrész merev, melyik ízület nincs rendben. Az instrukciók is afelé terelnek, hogy vedd észre a lelki okokat minden mögött és ha kell, engedd el a problémákat vagy ha segítségre van szükséged, megérkezzen a válasz.
Inkább mentálisan volt néha megterhelő, hiszen közben egyértelművé válik, hogy az elme merev, nem a test. De amint a kűzdés helyét átveszi az elengedés és elfogadás, teljesen másképp fogsz rálátni az adott helyzetre.
A végén, a relaxációban olyan mélyre sikerült mennem, hogy azóta is visszavágyom.
Szeretek új dolgokat felfedezni, főleg, ha abban segítenek, hogy önmagamhoz kerüljek közelebb. Egy terápiával is felért ez az óra, hiszen végig az érzéseimre figyeltem, a gondolatokra, amik bevillantak közben és a női oldalam tengernyi teret nyert.
Másfél óra végtelen nyugalom a jelen pillanatban.
