2013. június 9., vasárnap

Indra Devi




A nő, aki nem ismert lehetetlent
 
„A jóga az élet művészete és tudománya.”
Nyúlfarknyi idézet Indra Devitől. Rövid, mégis ennél tömörebb és árulkodóbb aligha lehetne. Ez a fél sor mindent elárul a jógáról és egyben Indra Devi életéről is. A jógában több évezredes tudás és bölcsesség van; tulajdonképpen minden, ami az élethez kell és minden, ami széppé tesz azt. Indra Devi arra tette fel az életét, hogy az egész világgal megszerettesse a jógát, annak áldásos hatásait és szépségét. A jóga volt az élete.
Indra Devi 1899. május 12-én született Rigában, a Szovjetunióban Eugene Peterson néven. Eugene 15 éves volt, amikor a kezébe akadt egy könyv, a „14 lecke jógafilozófiáról és a keleti okkultizmusról” címmel. Azonnal szerelmes lett a jógába és egyúttal Indiába, de még sok évnek el kellett telnie, míg eljutott abba az országba, amitől a szíve is jobban kalapált.
Az orosz forradalom kitörését követően (1917), Eugene és az édesanyja elmenekültek Moszkvából és 1920-ban Lengyelországban kötöttek ki, majd egy évvel később Berlin lett az otthonuk.

Ismerkedés egy teljesen új, de annál vonzóbb világgal
1926-ban egy könyvárusnál tudomást szerzett egy hollandiai kongresszusról, ahol Krishnamurti a vendégek között szerepelt és rögtön tudta, hogy ezen a rendezvényen részt kell vennie. Több mint 4000 ember gyűlt össze akkor tanulmányozni a hindu filozófiát és meditációs technikákat. Sátorban laktak, magukra főztek és mostak. Az étel természetesen vegetáriánus volt, amire Eugen első reakciója az volt, hogy ő nem eszik füvet és majd, ha hazatér bevág egy jó beafsteak-et. De addigra a „mag el volt vetve”.
Aztán Eugene saját szavaival élve a világ a feje tetejére állt, amikor meghallotta ugyanott Krishnamurtit ősi, szent himnuszokat énekelni szanszkritül. Tudta, hogy élete fordulóponthoz érkezett. Amikor elkezdtem jógázni, pont ugyanezt éreztem. Az első órától kezdve tudtam, hogy egész életemben jógázni fogok, és amennyire csak lehet, beleásom magam a legmélyebb szintjeibe is.
Eugene színházi karrierje egyre feljebb ívelt Berlinben. Egész Európát körbeturnézta, közben pedig megismerkedett egy jómódú bankárral, Herman Bolmmal, aki rövidesen meg is kérte a kezét. Eugene azzal a feltétellel mondott igent, hogy a bankár teljesíti a kívánságát és befizeti egy indiai útra.  Egy kis ravaszságtól még sosem dőlt össze a világ főleg, ha csupán eszközként szolgál egy magasabb cél felé.
Élete első találkozására kamaszkori szerelmével, Indiával 1927 novemberében került sor, melyet számtalan utazás követett még. Keresztbe-kasul beutazta az egész szubkontinenst, szárit hordott, a földön ült és kézzel evett épp úgy, mint az indiaiak, akik hamar befogadták a gyorsan alkalmazkodó „idegent”. 3 hónap múlva hazatért vőlegényéhez és visszaadta neki a gyűrűt egy lényegre törő indokkal: „az én otthonom India”.

India, csillogás, az álmok valóra válnak
Mindig felnéztem azokra, akik gondolkodás nélkül csapot-papot képesek otthagyni azért, hogy megvalósítsák álmaikat. Eugene sem hezitált sokáig, eladta mindenét és visszatért Indiába. Tervei szerint örökre és végleg. Szívta magába az indiai kultúrát, ami szépen lassan a vérévé vált. Elkezdett klasszikus, indiai táncokat tanulni és továbbra is látogatta a teozófikus társaság rendezvényeit, ahol nem kisebb híresség lett a barátja, mint Nehru vagy Gandhi. Szintén egy ilyen eseményen ajánlott fel neki egy ismert filmrendező szerepet Az arab lovag című mozifilmben. Mivel pénz szűkében volt, elvállalta és egy csapásra filmcsillag lett belőle.
Úgy fest, hogy ha az ember az álmait éli, akkor az élet jutalomképpen megteremti ehhez a körülményeket…
Az események felgyorsultak ettől kezdve és az estélyek meg a csillogás összehozták Bombay egyik legirigyeltebb agglegényével, Jan Strakatival, aki hamarosan feleségül is vette. Eugene mindeközben minden lehetőséget megragadott, hogy megismerje imádott országa lakóit és nem csak a legfelső kasztbeliekkel, hanem a külföldiekre vonatkozó, szigorú szabályok megszegésén keresztül az érinthetetlenekkel is barátkozott. Ezzel párhuzamosan teherként kezdte nyomni a vállát a gazdagok élete, hiszen eredetileg nem ezért jött Indiába. Tanulni akart, dolgozni és segíteni az embereken. Lépnie kellett. Változtatni, és mindent előröl kezdeni.

Mysore - Krisnamacharya
Ehhez jött egy különös szívbetegség is, amit négy éven keresztül képtelenek voltak az orvosok meggyógyítani, hiába vitte el a férje Európa legjobb kardiológusaihoz. Amikor visszatértek Bombay-ba, a helyzet csak romlott. Depressziós lett, hízott és a bőre öregedni kezdett. Ekkor úgy döntött, hogy elvégez egy jóga tanfolyamot annak érdekében, hogy végleg kigyógyuljon a betegségből.  1937-et írtak akkor és a jóga csak férfiak, és kizárólag hinduk számára volt elérhető. Ez a tény azonban nem tántorította el Indrát attól, hogy megpróbálja. Krisnamacharya ellenállt, Indra viszont egy kis közbenjárással elérte a célját és megkezdődött a kiképzés. Nem ehetett mást, mint amit a nap érlelt. Nem volt fűtés, a nappal kelt és a nappal feküdt.  Ugyanazt a kemény fizikai gyakorlást végezte, amit a vele együtt tanuló fiatal férfiak. Persze először azt hitte, hogy bele fog halni, de szépen fokozatosan hozzászokott. Elkezdett fogyni, a bőre kisimult, de ami a legfontosabb, hogy amilyen rejtélyes módon érkezett, úgy tűnt el a szívbetegsége. A kitartását látva mestere, Krisnamacharya pedig elkezdett személyes órákat tartani neki. Így lett Indra Devi 1938-ban az első női és egyben az első külföldi tanítvány.
Amikor Krisnamacharya megtudta, hogy Indra követi a férjét Shanghaiba magához hívatta és azt mondta neki; „jógát fogsz tanítani. Képes vagy rá és meg is teszed”. Ugyan ebben ő még nem volt ennyire biztos, azt azonban tudta, hogy nem akar többé táncolni és ékszereket, valamint gyönyörű ruhákat hordani. Ettől kezdve mindig csak száriban lehetett látni.
A mag elkezdett kifejlődni, majd virágot hozni. 1939-ben Shanghaiban jógaiskolát nyitott. Itt kezdték el mataji-nak hívni, ami anyát jelent, és a tiszteletreméltó női tanárok kiérdemelt címe.

Jóga amerikaiaknak
Férje Európai körúton volt, amikor váratlanul meghalt. Indra életének egy szakasza ezzel lezárult. Sorsát nem bízta a véletlenre, az első kikötőbe érkező hajóra váltott jegyet és nekivágott Kaliforniának 1947-ben. Egy éven belül megnyitotta hollywoodi jógastúdióját, és nem kisebb hírességeknek oktatott jógát, mint Marilyn Monroe-nak és Greta Garbonak. Nem feledkezett meg a hétköznapi halandókról sem, tanított jógát gyári dolgozóknak és eladóknak is. A II. világháborút követően Amerikában fontos lett a nők körében a szépség és az egészség megőrzése. Indra ráérzett, hogy most jött el a jóga ideje nyugaton. Az első könyvének a címe „Örökké fiatal, örökké egészséges” volt. Nem csoda, hogy óriási dobás lett belőle és a nők elkezdtek érdeklődni, majd jógázni, Indra pedig szépen lassan kifejlesztett egy technikát, ami a nyugati emberekre lett szabva. Komplex ászana sorról, légző gyakorlatokról és speciális diétáról van szó, nem a szigorú, indiai rendszerről, amivel ő kezdte.
1953-ban újra férjhez ment egy Sigfrid Knauer nevezetű orvoshoz. Rövidesen amerikai állampolgárságot kapott és hivatalosan is Indra Devi szerepelt az új útlevélen.   

Hazatérés Oroszországba
1960-ban óriási felhajtás közepette hazalátogatott a Szovjetunióba. Az újságok címlapján csak őt lehetett látni és bár a politikai helyzet miatt voltak félelmei, az ország úgy tűnt a lábai előtt hever. Hazája azonban nagy csalódást okozott. A jógát a kommunizmusban vallásként tartották számon és ezért tiltólistán szerepelt. A magas beosztású politikai személyek és indiai nagykövetek, akiknek a Szovjetunióban töltött idő alatt a köreiben forgott kíváncsiak voltak ugyan, de a szemüket nem sikerült felnyitni. Indra Devinek sem, aki a lehetetlent távolról sem ismerte.

Végállomás Argentína
Doktor Knauer egy évvel később megajándékozta Indra Devit egy mexikói farmmal, ahol létrehozott egy nemzetközi, jóga oktatókat képző központot. Közben megint elvesztette a férjét, így egyre gyakrabban tért vissza Indiába. Egy időre még oda is költözött.
Aztán 1982-ben, amikor születtem, ellátogatott Argentínába, ahol szerepelt egy este a tv-ben és ezzel belopta magát a Latin-amerikai ország lakóinak a szívébe. Persze őt is rajongással töltötte el a szenvedély, ami körülvette. Nem tartott sokáig meghozni élete újabb nagy döntését – Argentína lesz az új otthona, ahol folytatja önként vállalt küldetését.
Elkezdett kiépíteni itt is egy rendszert a klasszikus jóga terjesztésére. Előadásokat tartott az egész országban, majd Brazíliában, Paraguayban, Uruguayban, Chilében és Mexikóban is.
1990-ben a születésnapját Moszkvában ünnepelte, ahol bekövetkezett addigra a rendszerváltás és már másképp tekintettek a jógára, mint annak előtte.  Sőt már 1989-ben rendeztek egy össz-szövetségi tudományos-gyakorlati konferenciát, melynek következtében számos új egyesület jött létre.  Az igazi áttörést egy tv-show, az „Éjfél előtt és után” hozta meg, ahol is bámulatba ejtette a közönséget könnyed megjelenésével és gyermeki lelkesedésével. Amikor kiderült, hogy Indra 91 éves és még napi 2 jógaórát tart többé senkiben nem maradt kétség afelől, hogy a jóga tényleg az örök fiatalság és egészség kulcsa.
 
Élete utolsó éveiben is fáradhatatlanul járta a világot, otthonának azonban három országot tekintett: Oroszországot, ahol született, Indiát, a spirituális szülőföldjét és Argentínát. A 100. születésnapjára több mint 3000 vendég ment el, hogy tökéletes egészségben köszöntsék a jóga első asszonyát.
2002-ben romlani kezdett az állapota és sajnos már nem tudott hazatérni Indiába, hogy ott helyezzék végső nyugalomra.

Döbbenetes és érthetetlen számomra, hogy az interneten alig lehet találni róla bármit is magyarul. A könyveit sem nagyon fordították le. Mivel én is angolul olvastam róla, arra gondoltam, hogy miért ne írnám meg angolul a dolgozatom, sokkal egyszerűbb dolgom lenne. De aztán meggondoltam magam. Indra Devit és az ő történetét mindenkinek meg kell ismernie itthon is!

Hogy miért választottam pont Indra Devit?
Mert egy szenzációs személyiség volt és forradalmi hatást gyakorolt a nyugati világ egészségszemléletére. Amikor elkezdett jógát tanulni a Hatha jóga egyik legnagyobb alakjától, csak a férfiak jógáztak és csak férfiakat tanítottak jógára. Manapság ez teljesen megfordult, inkább a nők vannak többségben mindkét szerepkörben és ebben óriási szerepe volt a jóga „first lady-jének”.
Mert nő.  És mert úttörő. Az első yogini. Egyedüli nőként állt helyt és vívta ki magának az elismerést egy addig csak a férfiak számára létező világban.
Mert arra tette fel az egész életét, hogy Indiából elhozza egészen Európáig, majd Amerikáig a jógát és megszerettesse velünk. Én sem tudom elképzelni nélküle az életem.
Mert három szóval jellemezni tudom minden lépését: hit, lelkesedés és kitartás. Ez a három fogalom nekem is nagyon sokat jelent, mert erőt adnak és segítenek mindenen felülkerekedni. Egy újságíró a saját rovatában úgy jellemezte szintén három szóval, hogy ártatlanságot, egyszerűséget és hitet sugároz. És tényleg! Ha csak egy pillantást vetünk egyetlen fényképére... Amikor ugyanez az újságíró megkérdezte tőle, hogy gurunak tartja-e magát azt válaszolta nemes egyszerűséggel, hogy „én nem beszélek magamról úgy, mint egy gururól, de sok ember számára az vagyok. Azt mondják. Talán életem végére yogini leszek. De tulajdonképpen a „gu” és a „ru” olyan emberre utal, aki elűzi a sötétséget. Ezt elfogadhatónak tartom”.
Nekem úgy tűnik, hogy tele volt tejas-szal, nem félt semmitől. Ha ez a látszat, - mert ugye senkibe nem látunk bele - és a félelem szikrája is megvolt benne, akkor még inkább csodálom, mert nem hagyta magát, hanem csak ment előre. Soha nem tévesztette szem elől az álmait és a céljait. Ha valahol véget ért egy fejezet, akkor új lapot kezdett akár több ezer kilométerrel odébb. És újra meg újra felépítette az életét, ha arra volt szükség. Mert a jógának köszönhetően mindene megvolt. Manapság hajlamosak vagyunk kifogásokat keresni, és elsinkófálni a fontos lépések megtételét, de rá ez sosem volt jellemző. Még egészen idős korában sem. Sajnos én azt látom magam körül, hogy a szüleim korosztálya már nem hajlandó változatni vagy alkalmazkodni új élethelyzetekhez. Indra Devi viszont 85 éves volt, amikor Argentínába költözött és újra kezdte az életét. Nem ismerek még egy ilyen bátor nőt, de nagyon szeretnék én is olyan lenni, mint ő. A legjobb az, hogy mivel közel egyidősen kezdtük el a jógát, akár előttem is állhat hasonlóan izgalmas, kalandokkal és kihívásokkal teli élet. Csak a kitartásomon és a hitemen múlik. Ha pedig néha akadályok gördülnek elém, már lesz kire gondolnom és kiből erőt merítenem.


Felhasznált Irodalom a teljesség igénye nélkül:

1 megjegyzés: